Montessori módszer
Segíts, hogy egyedül is meg tudjam csinálni
Állítólag ez volt az a kérés, amellyel egy gyerek fordult a 19. században élt olasz pedagógushoz, Maria Montessorihoz, akit annyira “eltalált” ez a mondat, hogy egész nevelési koncepciójának vezérgondolatává tette.
Ha neked is tetszik ez a hozzáállás, olvass tovább és ismerd meg a Montessori módszer lényegét!
A Montessori módszer a tanulás és a fejlesztés pedagógiai megközelítése.
Nézzük, melyek még azok a Montessori hívó mondatok, amelyek meghatározzák a hozzáállás módját a gyerekneveléshez!
- Mutasd meg, hogy kell megcsinálnom, de ne tedd meg helyettem!
- Egyedül is meg tudom és meg is akarom csinálni!
- Legyen türelmed, hogy segíts a saját utamat járni!
- Lehet, hogy hosszabb időt vesz igénybe, mert több kísérletet akarok tenni.
- Engedd meg nekem, hogy hibázzak, hogy ezzel én is megengedhessem magamnak, hogy hibázhassak, mert tanulhatok belőle.
Kiknek szól a Montessori módszer?
Maria Montessori egész életében különböző fogyatékossággal élő gyermekekkel dolgozott. Ezért módszerét a kezdetektől fogva rendkívül különböző gyermekekhez igazította, változatos igényekkel és adottságokkal.
Figyelemmel a velük elért kiváló eredményekre, ezután minden gyermek számára megfelelő tanítási módszer kidolgozásába kezdett.
Ez a korszakalkotó nevelési koncepció a csecsemőkortól a fiatal felnőttkorig terjedő időszakot öleli fel.
Anyagok, tevékenységek és környezetek kombinációjával segíti a gyermekek tanulását.
Miért szerethető a Montessori módszer?
A Montessori módszer rendelkezik néhány olyan előnnyel, alapelvvel, amely jó választássá teszi a szülők és a pedagógusok számára.t:
- Minden gyerek egy, a természet által meghatározott fejlődési rendet követ. Ezt a rendet nekünk, felnőtteknek kell megérteni, és a megfelelő körülményeket biztosítani a legoptimálisabb fejlődéshez
- Tisztelnünk kell a gyermek személyiségét, belső értékeit. Nem erőltetünk rá dolgokat, nem akarjuk befolyásolni azért, hogy saját akaratunkat könnyebben és gyorsabban legyünk képeket érvényesíteni.
- Szabadságot ad a gyereknek. Ami nem azt jelenti, hogy azt csinál, amit akar, hanem azt, hogy szabadon kifejezheti önmagát. Szabadon megválaszthatja mivel szeretne foglalkozni, játszani.
- A gyerekeknek saját motivációjukból kell tanulniuk. A felnőtt bizalommal figyeli a gyermek természetes megnyilvánulásait, és az újdonság iránti érdeklődését. Elveti a jutalmazást és a büntetést, hiszen ezek kívülről érkező motiváció vagy befolyásolás.
- A felmerülő nehézségeket önállóan kell leküzdeniük. A gyerekek arra van szüksége, hogy gyakoroljon, tanuljon hibáiból és lehetősége legyen újra próbálni. Ez növeli az önállóságát és az önbizalmát.
- A gyerekeket soha nem szabad más gyerekekkel összehasonlítani, mert mindegyikük egyedi saját értékekkel, saját fejlődési útvonallal bír.
- Arra ösztönzi a gyerekeket, hogy interakcióba lépjenek egymással, ami elősegíti a társas környezetben való tanulást.
Ha érdekel, milyenek a montessori játékok, ez a blogcikk neked való:
Hogyan kell alkalmazni a Montessorit?
A Montessori módszer olyan nevelési forma, amely természetes és az érzékszervekre gazdagon ható anyagokat használ. Ez egy olyan tanulási megközelítés, amely a gyermek által kezdeményezett tevékenységeket és a gyermekközpontú környezetet hangsúlyozza. Más szóval, a Montessori módszer azon az elképzelésen alapul, hogy a gyerekek inkább cselekedve tanulnak, mintsem hogy megmondják nekik, mit tegyenek.
A montessori-módszer egyik legfontosabb jellemzője, hogy a különböző korú és hátterű gyerekekkel való szocializációra helyezi a hangsúlyt, ahelyett, hogy egy bizonyos korcsoportot, például a csecsemőket vagy a kamaszokat különítené el.
Ez azt jelenti, hogy a különböző korú gyerekek időt töltenek egymással, ahelyett, hogy minden idejüket az osztályteremben töltenék csak az adott gyermekcsoporttal.
Ez a kapcsolódás lehetővé teszi számukra, hogy barátságokat kössenek az iskolai tevékenységeken kívül is.
A Montessori módszer másik jellemzője, hogy a szabadságra és a függetlenségre helyezi a hangsúlyt – természetesen meglévő korlátok között -, lehetővé téve a gyermekek számára, hogy azt tegyék, amit szeretnének, amíg az biztonságos és a szülő vagy pedagógusok által meghatározott irányelveken belül marad.
Vélemény a Montessori módszer alkalmazásáról
A Montessori módszer egy olyan iskolai tanítási filozófia, amelynek célja a gyermekek kognitív, fizikai, intellektuális és szociális fejlődésének elősegítése. A módszer a gyakorlati tanulásra, az önszabályozásra és az egyénre szabott oktatásra helyezi a hangsúlyt.
A gyermekek az anyagok és az anyagalapú tevékenységek felfedezésén és kísérletezésén keresztül tanulnak a gyermek által vezetett és a gyermek által kezdeményezett módon.
Sokat segíthet, ha valóban úgy alkalmazzuk, hogy az illeszkedjen a családunk életébe és nem hagyjuk, hogy egyeduralkodóvá és stresszforrássá váljon. Mutatom ez ellen hogyan lehet védekezni és hogyan lehet valóban jól csinálni nem csak a Montessori módszer integrálását a mi egyéni életünkbe, hanem bármilyen nevelési elvet, amit megismertünk és értékesnek tartunk.
Montessori szülő akarok lenni, de nem mindig megy, mit tegyek?
Fontos, hogy megértsük, egy nevelési módszer vagy elv sem jó, ha feszültséget, teljesítési kényszert, nehézségeket hoz a családi életbe. Nem szabad uralkodó törvényként tekinteni rájuk, ezek mind mankók, támogató rendszerek, amik amint már hátráltatnak el kell őket engedni. Itt egy saját példa:
Régen nagy feszültség volt bennem azzal kapcsolatban, hogy a Montessori módszer mennyire hangsúlyozza: „soha ne tedd meg a gyerek helyett, amit ő már meg tud csinálni.” Értettem én ezt az elvet, és láttam is, milyen sok értéke van, de közben újra meg újra feszültséget okozott ez köztem és a nagyfiam között.
A nagyfiam ugyanis már hatéves, és még mindig imádja, ha öltöztetem. És én ott álltam sokszor a reggeli rohanásban, a belső dilemmával: Engedjek neki és hagyjam a Montessori elveket vagy ragaszkodjak az elvekhez és kezeljem az ebből fakadó hisztit. Nem tudtam dönteni!
Ott égett bennem a kérdés… Ez most kinek szól és miről szól?
A kényelemnek? A megszokásnak? Vagy valami mélyebb dolognak? Hátráltatom, ha öltöztetem, vagy azzal teszek rosszat, ha ráfeszülök és ráerőltetem?
Tudja ő ezt egyedül is. Már régen meg tudná csinálni. Akkor most nem azt erősítem benne, hogy függjön tőlem? De azzal nem épp hátráltatom, ha erőltetem? Össze voltam zavarodva teljesen. Ismerős?
Megérdemled a békés anyaságot!
Csatlakozz te is a több ezer anyához, akik már megvették és sikeresen alkalmazzák azokat a módszereket, amikkel azzá az anyává válhatsz, aki mindig is lenni szerettél volna, és akit te is mindig megérdemeltél volna!
Pénzvisszafizetési garanciával probálhatod ki milyen is a magabiztos anyaság, nincs mit veszítened, de annál többet nyerhetsz! Vedd meg még most!
“Öröm volt számomra ennek a könyvnek az olvasása. Ritkán kerül a kezünkbe olyan kincs, ami a lelkileg megterhelőbb időszakban is befogadható, és nem csak elméleti tudást ad, hanem
(a fontosabb háttér információkon végig kísérve) elsajátítható gyakorlatokkal látja el az olvasót. Az olvasás során sok „aha-élményt” nyújt, olyan példákkal találkozunk, amiket nap, mint nap átélünk édesanyaként, és mindannyian szeretnénk ezekre használható megoldásokat találni.”
Ági – kisgyerekes anya
szakpszichológus
És aztán egyszer csak megértettem valamit
A fiam egyik fő szeretetnyelve a szívességek adása. Szereti, ha kérhet tőlünk valamit, és azt mi meg is tesszük neki. Nem azért, mert ne tudná megcsinálni, hanem mert jólesik neki megtapasztalni:
„Figyelnek rám. Fontos vagyok. Számíthatok rájuk.”
Ez nem a gyengeségről vagy a túlzott ragaszkodásról szól. Ez kapcsolódás.
Egy apró, reggeli rítus, amiben újra és újra megtapasztalhatjuk egymást.
Azóta, ha valamit kér tőlem, már nem az jár a fejemben, hogy „meg tudná csinálni egyedül is.” Inkább megfigyelem, mi rejlik mögötte.
És ha épp nem tudom megadni neki, amit kér, mert fáradt vagyok, vagy épp mást kell csinálnom, őszintén elmondom neki:
„Értem, hogy most erre lenne szükséged, de most nem tudom megadni. Nem azért, mert nem szeretlek, hanem mert…” – és elmondom, mi akadályoz ebben.
Ezután pedig megbeszéljük, mit tudnék helyette megtenni. Valamit, amitől mégis azt érzi: „Figyelnek rám. Törődnek velem.”
És így nem harc születik. Nem hiszti. Hanem kapcsolódás, amelyben mindketten megélhetjük a saját emberi valónkat.
Mert anya is ember. És a gyerek is ember. És nem kell mindig ragaszkodni egy olyan nevelési elvhez, ami nehézséget és fájdalmat szül, még ha látjuk is az értékét.
Mert a nevelésben nem egymással szemben állunk, hanem együtt evezünk – egy irányba –, miközben mind szeretnénk jól érezni magunkat.
Ehhez nagyon jól jön, ha képes vagy nyugodtan és önszeretettel kezelni a nehéz helyzeteket, megérted és meglátod, hogy mind ugyanabba az irányba tartotok, de amíg félelem, megfelelési kényszer, szorongás vezet, addig ez nehéz. Ha szeretnéd tudni hogyan lehetsz nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és biztonságot adóbb anya, akkor nézd meg, mit kínál a stresszkezelés mesterfokon tanfolyamom! Több száz anyának segített már legyél te a következő!
