Hisztikezelés

Ma hibáztam, egy hiszti miatt megint kiabáltam, de egész jól jöttünk ki végül belőle, ha érdekel, elmesélem:

Hidd el én tudom jól, hogy ne kiabáljak a gyerekkel, ne fenyegessem, ne zsaroljam, mert mennyire nem tesz neki jót és a kapcsolatunknak sem… DE korán reggel, amikor félig még alszom, zsibong és fáj a fejem és gyerekem éppen azért üvölt velem, hogy a reggeli péksütit miért vágtam el, és ragasszam össze, mert ő éhen hal, de így bizony nem eszi meg, mert így biztosan rossz lesz… Akkor nekem is vannak nehéz gondolataim… 

A reggeli hiszti története:

Egy átlagos hétfő reggel volt, jó kedvvel keltünk, egészen addig nem volt gond, amíg férjem nem vette el a nagyfimtól az alvókáját, hogy ne szopizza az ujját egész nap, amiért nagyon feldühödött, aztán leértünk a konyhába és az első dolga, amit meglátta, hogy felvágtam a sütit, hogy elkezdett hisztizni. Nem ritka nála, hogy egyből katasztrofizál. Ő képtelen így enni, éhen fog halni, nem etetjük. Hogy lehetünk ilyenek.

A hiszti valódi oka:

Éreztem, hogy nem az étel a baj, ezért rákérdeztem, hogy mi igazából a probléma? Az, hogy az alvókája nincs vele? És kitört belőle a sírás.

Elmondta, hogy igen, ez a baja és nagyon szeretné, ha mellette lenne, a székre rakjuk le. Neki az is elég, és akkor szívesen megeszi az ételét is. Megértettem, hogy nehéz neki elválni a kis kedvencétől és megbeszéltük, hogy a széken lehet mellette. Amikor ez megtörtént megkértem, hogy most már egye meg a reggelijét. És ekkor megint elkezdett tombolni, hogy rakjam össze a szétvágott péksütit.

Két dolgot rontottam el, az egyik az, hogy ki kellett volna venni a hiszti kezdetén a helyzetből, át kellett volna mennünk egy másik szobába, a másik az, hogy nem kellett volna utasítanom az evésre, érdemes lett volna otthagynom, hogy majd ő eldönti, innen mit akar, ha éhes eszik, ha nem, akkor nem. Túl korai volt az utasítgatás, amit ő amúgy is nagyon nehezen visel, ilyen a természete.

Egy újabb hiszti hullám:

És újra indult a még friss program, a kaja hiszti. Ekkor lett elegem, és jött a határállítás, de nem tudtam elég nyugodt maradni, ami a sikeres határállítás egyik legfontosabb lépése. És ahelyett, hogy nyugodtan elmondtam volna neki, hogy ha nem eszi így meg, akkor mehet játszani, hagytam, hogy az ingerültségem vegye át az irányítást.

Érthető? Igen már 15 perce ment a huzavona, fájt a fejem és már a túloldalán akartam lenni ennek az egésznek, és megmondtam neki, hogy 3-ig számolok, ha addig nem harap bele, akkor elveszem az ételt, ami nem lenne gond, ha nem lettem volna kegyetlen mérges közben és nem tornyosultam volna fenyegetően fölé. De megtettem. Elkezdett kegyetlenül hisztizni és sírni és beszaladt az apjához, azzal a felkiáltással, hogy utál, én pedig elvonultam megnyugodni.

Önnyugtatás és erőgyűjtés

Megcsináltam egy gyors önnyugtató gyakorlatot, elfogadtam az érzéseim, megpróbáltam megérteni azt, mit élhetett át a fiam, és amikor készen álltam lementem hozzá. Addigra az apja mellett ő is megnyugodott és leültünk beszélgetni.

Először is elmondtam neki, hogy sajnálom, hogy nem tudtam türelmes maradni, és legközelebb jobban fogok figyelni erre. Elmondtam neki, hogy nem az ő hibája, hogy én nem tudtam uralkodni az indulataimon, ez az én dolgom. Neki az a dolga, hogy megtanulja a saját indulatait kezelni. Ezután megkérdeztem, hogy neki sikerült-e megynugodnia és el tudja-e mondani, mi volt a baja? Azt mondta, hogy nem ízlik neki a barackos túrós péksüti túrós része, és ezért nem szereti, ha így van félbe vágva, mert akkor kevés lekváros rész van. És félt, hogy éhes marad, mert kevés lesz a péksüti jó része, ami maradt.

A probléma megoldása a megértésből és együttérzésből

Logikus, és érthető, hányan vagyunk, akik ugyanígy élünk, előre eldöntjük, hogy az, amit az élet ad nekünk mennyire nem elég, nem jó és hogy nekünk milyen rossz lesz.

Végül megbeszéltem ezt a fiammal, hogy sokszor van, hogy előre eldöntjük, hogy nekünk milyen rossz lesz, és éppen ezért rosszul is alakulnak a dolgok. Megkérdeztem, hogy szeretne-e ehelyett egy új dolgot kipróbálni. Ami segít jó dolgokat hozni az életébe. Nyitott volt rá, és kíváncsi.

Megkértem, hogy válasszon egy segítőt magának, akinek varázsereje van. Lehet ez egy tündér, aranyhal vagy varázsló. Kis gondolkodás után azt mondta, neki egy beszélő kismadár lesz a segítője. Megbeszéltük, hogy bármikor, amikor legközelebb érzi, hogy valami rossz dolog fog vele történni, akkor forduljon a kismadárhoz és kérje meg, hogy varázsoljon helyette valami jó dolgot neki és találja ki, mi lehetne ez a jó dolog, mi tetszene neki helyette. Nagyon tetszett neki az ötlet és elmondta, hogy szeretné megenni a barackos részt a péksütiből, és az sem baj, ha éhes marad, mert akkor együtt készítünk még valamit.

Végül jóllakott annyival is, ami volt és inkább csak egy pemetefű cukorkát kért és békésen el tudtunk menni az oviba.

A nem mindennapi hiszti – kezelés oka

Miért ezt tettem? Miért nem szidtam le? Miért nem erősködtem, hogy nekem legyen igazam? Hogy megtanulja a leckét, hogy velem ne kötekedjen? Ne hisztizzen?

Azért mert azalatt a rövid idő alatt, amíg elvonultam foglalkozni magammal, és feltérképeztem az érzéseimet és megpróbáltam megérteni az övét rájöttem, hogy én is olyan sokszor csinálom ezt.

Megrettenek valamitől, és nem látok túl a félelmeimen. Magamba néztem, hogy nekem mi esne jól, és azzal segítettem neki, amivel azt kívántam, bárcsak nekem is segítettek volna, amikor én éreztem ilyen kutyául magam.

Kinek van erre ideje és türelme?

A kérdés jogos. Még ha értjük is, hogy ez miért jó és szeretnénk jól válaszolni sőt:

• szeretnénk, ha a gyerekünk nem félne tőlünk,
• jó lenne, ha nem tudna állandóan belerángatni minket a saját káoszába,
• vágyunk arra, hogy több békés pillanatunk legyen, mert az állandó cirkuszok lehetetlenné teszik, hogy kipihenjük magunkat,
• nincsenek jó mintáink, és fogalmunk sincs, hogyan is lehetne ügyesebben csinálni ezt a gyereknevelés dolgot…

Ha magadra ismersz ezekben az állításokban, akkor van egy ajánlatom, töltsd le az INGYENES Stresszkezelés kisokosom, amiben segítek, hogy választ kapj a fenti égető problémákra.